Egész életemben türelmetlen voltam, nagyon, sőt inkább nagyooooooon. Arra kell rájöjjek, hogy meg kell tanulnom türelmesnek lenni. Nem tudok mindent azonnal megkapni, nem alakul mindig minden úgy, ahogy én akarom, ami nem baj, mert számtalan ilyen élethelyzet van. És, ha ezt megtanulom végre, nem lesz bennem frusztráció, meg szorongás. Lassítanom kell, relax, take it easy! :-) Annyira emlékszem arra, amikor a gyerekkori barátommal, Rizsával jártam szórakozni, és, ha meguntam a Babylonban a több órás táncikálást, és mondtam, hogy menjünk haza, és nem azonnal indultunk el, akkor jobb esetben duzzogtam, rosszabb esetben hisztiztem! Szóval szegénykém hamar megtanulta, hogy ha én azt mondom most, akkor most kell indulni, vagy valamit csinálni, mert a hiszticunami beindul! Pfff, mekkora önző, hülyepicsaság volt ez. Ráadásul ez csak egy szitu, számtalan ilyen volt, szerencsére nem minden esetben hisztiztem, "csak" duzzogtam! De, most, mivel eléggé nagylány vagyok már, okos, ügyes, szépen türelmezek! :-) Nap, mint nap van olyan helyzet, amikor nem úgy alakulnak dolgok, ahogy szeretném, ettől türelmetlen leszek és belülről érzem, ahogy feszít! Erre semmi szükség, tehát türelem! :-)
Isteni jól ment tegnap az edzi, nagyon jól mozogtam. A kuznyin fekvés megint nem ment jól, nem bírtam. Hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a csípőm, ez már megszokott. Aztán reggel a zuhizásnál is éreztem, hogy nem olyan jó minden. Amikor a cipőt kellett felvegyem, meg bekötni, állva nem is ment, leültem egy székre, úgy sem ment, úgyhogy a földre kellett üljek. Mondjuk addigra már piszokul fájtam, a melóba bicózás sem esett jól egyáltalán. De ezt leszámítva jó volt a reggeli tekerés! :-D
Ma lesznek körmeim, hurrá, úgy néznek ki,mintha téglát pakoltam volna, nagyon rondák! :-D
Utolsó kommentek